Szemétálmok

Augusztus 11-én a Szemétálmodók otthagyták a betondzsungelt, és két napig egy kis falu életét forgatták fel. A helyszín nem más, mint a Pest megyei Tök volt, célunk pedig, hogy az ottani gyerekekkel és felnőttekkel madárijesztőket építsünk.

Jártuk a falut lomokért, szakadt rongyos ruhákért, egyszóval olyan dolgokért, amik másnak fölöslegesek, de nekünk kincs is lehet! Eközben toboroztunk gyerekeket is, akik mind a két napon jól érezték magukat. Építhettek akár a madárijesztőbe, akár maguknak valamit, de készíthettek hangszereket vagy játszhattak a flashmob csoporttal is.

Józsi, a flashmob csoport tagja így mesélt a történtekről:

„A Szemétálmodók Tökre látogattak. Egy nagyon jó kis csapat ismerte meg egymást és dolgozhatott együtt, ami nem is igazán munka volt. Inkább játék, amelynek célja a szeméttel való sok-sok lehetőség megmutatása és a gyerekek találékonyságának megismerése. Nagy öröm volt azt tapasztalni, hogy órák leforgása alatt mi váltunk gyerekekké, és megszűnt a félelem az ottani gyermekekben mifelénk. Rengeteget tanultunk arról, hogy ezek a picurik tudják: a szemét az igazán nem is szemét,és hogy azt újra lehet hasznosítani.A helyi fiatalok segítségével szuper madárijesztőt kreáltunk azokból lomokból, melyeket az ott élő emberektől kaptunk. Ezúton köszönöm meg minden résztvevőnek a közreműködését, hogy ez a pár nap összejöhetett, és ilyen jól érezhettük magunkat együtt, remélem lesz még alkalmam jobban megismerni a töki fiatalságot. Köszönöm nektek.”

A két akciónap méltó befejezést kapott: flashmob performansszal avattuk fel a madárijesztőinket. Úgy kell elképzelni, mintha még sose láttunk volna madárijesztőket. A mai világban akkor viselkednénk hasonlóan, hogyha leszállnának közénk a földönkívüliek. Félünk tőlük, de valahol kíváncsiak vagyunk és jobban meg akarjuk ismerni őket. Mikor ez megtörtént, örömzenélés kezdődött a házilag gyártott csörgőinkkel, amit ének és gitárszó kísért.

Szöveg: Krisz

A flashmob egy csodálatos műfaj! Ismeretlen emberek tudnak önfeledten együtt játszani és nevetni, s ezáltal új kapcsolatok születhetnek. Ezzel a céllal érkeztünk meg Székesfehérvárra július 14-én, ahol rengeteg új emberrel találkoztunk és játszottunk.

Flashmob csapatunkat megkeresték, hogy jelenjünk meg egy vállalat családi napján, és flashmob akciókkal szórakoztassuk az ott dolgozókat és családjukat. Így hát a Szemétálmok tíz tagja elkezdett készülni, próbálni, mígnem megszületett a végeredmény. Öt darab húszperces akciót hajtottunk végre, amik véleményem szerint rendkívül sikeresek voltak. Az emberek nagyon nyitottak voltak felénk és szívesen fogadtak minket.

Először összegyűltünk egy kupacba és utánoztuk egymást, majd próbáltunk felmászni egymásra. Aztán vissza egy kupacba, és elkezdődött az emberek bevonása, ami az első pillanattól jól működött. A képzeletbeli labdajátékokat főleg a gyerekek élvezték, de szülőket és nagyszülőket is sikerült játékra bírnunk. Mikor a nagy sátoron keresztül haladtunk át (szintén egy kupacban), utánoztunk a kiszemelt embereket, amint éppen esznek, fagyiznak vagy minket fényképeznek.

A térre kiérve kréta körbe (vagy ha úgy tetszik: kréta börtönbe) zártuk magunkat, hiszen miután körberajzoltak, nem tudtunk kiszabadulni. Az arrajárók pedig szívesen segítettek nekünk „megszökni”, úgy hogy megfogták a kezünket és kihúztak, vagy kivittek a hátukon. Egy kis pihenő után kerestünk egy újabb helyet, és az arra járók lábát rajzoltuk körbe, de nem azért, hogy fogva tartsuk őket, hanem, hogy nyomot hagyjanak maguk után. Ha akarták, még a nevüket is beleírhatták. A kisebb gyerekek kaptak krétát, így ők is rajzolgathattak.

Percekkel később pedig egy komplett zenekarrá fejlődtünk. A testünkből képeztünk hangszert, viszont néha "lefagytunk" egy-egy mozdulatba. Ha megnéztek minket, integettünk, kezet fogtunk velük, az éppen befejezett mozdulattól függően.

Újabb szünet után egyikünk beállt az út közepére, és mi szépen lassan különböző alternatív útvonalakon megérkeztünk hozzá, és leültünk egymás mögé, átkulcsolva az elől lévő térdét és az előttünk ülő derekát, majd aki elől állt velünk szemben, térdből hátradőlt.

Emília ránk fújt, eldőltünk, majd kijött az ölelésből

Ezután elkezdtünk páros játékokat (csip-csip csóka, pirospacsi stb.) játszani, hátha valaki kedvet kap hozzá. Később láthatatlan kötéllel kötélhúzás alakult ki.

Miután nagyjából mindenki ismert minket, meghirdettünk egy kocsérozás világrekord-kísérletet. Mivel sokan nem tudták mi is az, el kellett magyarázni. Ennek fő oka, hogy milliónyi neve van a játéknak. Lényege, hogy keresztbe tett kézzel megfogjuk egymás kezét és körbe-körbe pörgünk.

A nagy világrekord-kísérlet

A kísérlet sikeres volt, hisz legalább huszonnyolc párt szerettünk volna kocsérozásra bírni, és harmincnégyet sikerült. Az emberek boldogak voltak, hogy új világcsúcsot állítottak fel.

Szöveg: Krisz

Amikor a tervünk megvalósítása elindult, és a mi kis befüvesített városunkat vittük a program helyszínére, kihasználtuk az alkalmat egy flashmobra. Ahogy "végighúztuk"a gerilla kertészetünket a Váci utcán, szinte egy ember sem ment el mellettünk anélkül, hogy meg ne nézett volna bennünket. Igaz, hogy ezzel nem sikerült embereket bevonni, ennek ellenére nagyon élveztem az egészet!

A Fővám téren pozitív meglepetésként ért, hogy sokan ismerték a mi projektünket és figyelemmel kísérték tevékenységeinket is. Sok érdekes megjegyzést tettek témáinkkal kapcsolatban, és szép számmal be is álltak közénk segíteni.

Mivel a program nagy részében interjúkat készítettem, számomra a legnagyobb élményt az jelentette, hogy a riportalanyok többségét nagyon érdekelte a mi témánk. Habár egyesek nem voltak hajlandóak interjút adni, rengeteg személy pozitívan fogadta a kérdéseimet, és örömmel válaszolt rájuk.

A csapatmunka létfontosságú egy ilyen projektben. Igaz, hogy már az első hetekben is jó volt a csoportmunka, de mivel a Szemétálmodók csapata különböző korú és képességű emberekből áll, eleinte nem volt könnyű összeszoknunk. Ehhez képest mostanra rengeteget fejlődtünk a koncentráció és az együttműködés terén is.

Szöveg: Dóri
Kép: Pati, Dóri 

Dóri szerint...

Mi, Szemétálmodók, az április 1-i vasárnapunkat is a kis műhelyünkben, egy Váci utcai lakásban töltöttük, ahol ezúttal egy „flashmob” foglalkozáson vettünk részt.  Ez annyit jelent, hogy közös erővel valami újat és különlegeset hozunk létre, amit mindannyian élvezünk, és ezzel másoknak is örömet tudunk okozni.

Egy ilyen dolog létrejöttéhez nagyon össze kell rázódnia a csapatnak. Ennek érdekében egy rövid bemelegítés után csapatokban dolgoztunk, majd rövid időn belül összeállítottunk egy jelenetet.

Aztán megnéztünk pár flashmob videót, hogy ötleteket merítsünk belőlük. Végül az egész csapat együtt talált ki valamit.

Ezen a foglalkozáson rengeteget tanultunk az együttműködésről és az összhangról.

Szimi pedig így látta...

Szerintem mindenki jól érezte magát a legutóbbi flashmob foglalkozáson. Legalábbis nekem úgy tűnt, mindenkinek nagyon tetszett ez a program. Sokat mozogtunk és sok új dolgot tanulhattunk az együttműködésről. Az együttműködés sokszor nehéz, mert mindenki csak mondja a magáét!

Voltak nehezebb feladatok is, amikhez kicsit több idő kellett volna, hogy ki tudjuk találni, de aztán elég jól sikerült. Ha végeztünk, más feladatot kaptunk, és minden így jött sorba!

Néztünk flashmobos videókat is. Ugyanis Gábor megbízott minket azzal, hogy figyeljük meg, hogy állhat össze így egy ilyen jó flashmob akció! Az első egy esőhangos videó volt, a második egy pályaudvaros flashmob tánc, a harmadik videó pedig egy suli előtt játszódott. Ezekre a videókra nagyon kellett koncentrálni, hogy majd a mi akciónknál jól menjenek a dolgot. Utána alaposan átbeszéltük a tanulságokat.

Persze a szuperhősös feladat sem volt rossz, mert sokféle szobrot (például járgányokat) kellett formázni emberekből.

Volt egy olyan feladat, hogy egy történetet kellett eljátszani. Méghozzá úgy, hogy meg voltak adva azok az elemek -- nyújtózkodás, nadrágporolás, szétmenés, összemenés meg az ugrálások --, amelyeknek szerepelni kellett benne!