Szemétálmok

A Szemétálmodók csapata Budapest egyik külső kerületébe látogatott el a múlt héten, konkrétan a 20.-ba. Az akciónapok alatt sok dolog történt, nehéz is lenne mindent felsorolni.

A három nap alatt a gyerekek építhettek akár maguknak, akár „kiállítási darabnak”. De megismerkedhettek a fotózással, az interjúkészítéssel, és azzal is, hogy mennyi tárgyat lehet újra felhasználni – ennek a technikáját is elleshették a résztvevők.

A legtöbb helyen készséggel segítettek nekünk a lomkupacokban megtalálni a hasznos dolgokat.

Dóri, a Madárijesztők királynőjének véleménye az akciónapokról:

"A három nap folyamán sok új emberrel ismerkedhettünk meg és szerencsére elég sokan csatlakoztak hozzánk (főleg kisebb gyerekek), hogy segítsenek a munkában. Számunkra ez igazából nem is munka, hanem szórakozás volt. Mindenki kivehette a részét a közös alkotásból, mindenki azt csinálta, amiben jó, akár az építésben, díszítésben, akár az alapanyagok összegyűjtésében. Aki pedig valami mozgalmasabbra vágyott, az „flashmobozhatott” is. A jó hangulat érdekében folyamatosan zene szólt, és a résztvevők választhatták ki a számokat. Az első két napon főleg a madárijesztők készítésével foglalkoztunk, a harmadik napon pedig az esti felvonulás részleteit tervezgettük. A felvonuláson egy sorba álltunk (nagy örömünkre szinte mindenkinél volt egy madárijesztő) és énekelve, gitározva, különböző saját készítésű „hangszereken” játszva keltettük fel a közönség figyelmét és biztosítottuk a jó hangulatot. Szerintem ebben a három napban az volt a legjobb, hogy semmi sem volt kötelező és mindenki azt csinálta, amihez kedve volt."

Az eseménysorozatot egy felvonulással koronáztuk meg az elkészült madárijesztőkkel, amit a Szent Erzsébet-templomtól indítottunk és a sétálóutca szökőkútjánál zártunk le.

Szöveg: Krisz

Augusztus 11-én a Szemétálmodók otthagyták a betondzsungelt, és két napig egy kis falu életét forgatták fel. A helyszín nem más, mint a Pest megyei Tök volt, célunk pedig, hogy az ottani gyerekekkel és felnőttekkel madárijesztőket építsünk.

Jártuk a falut lomokért, szakadt rongyos ruhákért, egyszóval olyan dolgokért, amik másnak fölöslegesek, de nekünk kincs is lehet! Eközben toboroztunk gyerekeket is, akik mind a két napon jól érezték magukat. Építhettek akár a madárijesztőbe, akár maguknak valamit, de készíthettek hangszereket vagy játszhattak a flashmob csoporttal is.

Józsi, a flashmob csoport tagja így mesélt a történtekről:

„A Szemétálmodók Tökre látogattak. Egy nagyon jó kis csapat ismerte meg egymást és dolgozhatott együtt, ami nem is igazán munka volt. Inkább játék, amelynek célja a szeméttel való sok-sok lehetőség megmutatása és a gyerekek találékonyságának megismerése. Nagy öröm volt azt tapasztalni, hogy órák leforgása alatt mi váltunk gyerekekké, és megszűnt a félelem az ottani gyermekekben mifelénk. Rengeteget tanultunk arról, hogy ezek a picurik tudják: a szemét az igazán nem is szemét,és hogy azt újra lehet hasznosítani.A helyi fiatalok segítségével szuper madárijesztőt kreáltunk azokból lomokból, melyeket az ott élő emberektől kaptunk. Ezúton köszönöm meg minden résztvevőnek a közreműködését, hogy ez a pár nap összejöhetett, és ilyen jól érezhettük magunkat együtt, remélem lesz még alkalmam jobban megismerni a töki fiatalságot. Köszönöm nektek.”

A két akciónap méltó befejezést kapott: flashmob performansszal avattuk fel a madárijesztőinket. Úgy kell elképzelni, mintha még sose láttunk volna madárijesztőket. A mai világban akkor viselkednénk hasonlóan, hogyha leszállnának közénk a földönkívüliek. Félünk tőlük, de valahol kíváncsiak vagyunk és jobban meg akarjuk ismerni őket. Mikor ez megtörtént, örömzenélés kezdődött a házilag gyártott csörgőinkkel, amit ének és gitárszó kísért.

Szöveg: Krisz