Gyönyörű, tavaszi nap volt, és mi, Szemétálmodók a harmadik média foglalkozáson vettünk részt. A tréning első részében megtudtuk, hogy 2005-től kezdve harminc magyarországi önkormányzat tiltotta be a kukázást. De végül most, 2012-ben kötelező lett a helyi rendeletek visszavonása. Így például a közeli Józsefvárosban is újra legális tevékenységgé válhat a kukázás. Lementünk az utcára, és megkérdeztük az embereket: mit gondolnak a guberálásról és a guberálókat sújtó helyi rendeletekről, valamint azok hatályon kívül helyezéséről. De arra is kíváncsiak voltunk, hogy a járókelők mihez kezdenek a számukra feleslegessé vált étellel.
Ivánnal a Váci utca és a Pintér utca sarkán találkoztunk, éppen ürítette szemetest, mert a közterület-fenntartó társaság alkalmazottja. Narancssárga láthatósági mellényt viselt. Érdeklődésünkre azt mondta, a guberálást tiltó rendelet elfogadását részben megértette, mert sok hajléktalan otthagyja a szemetet, de a hajléktalanok is problémáival is tud azonosulni, mert nem nagyon tudnak másból megélni. Azt az ételt, amit meghagy, a barátainak viszi, mert sok köztük a szegény ember.
Ezután egy harmincöt év körüli férfihoz fordultunk, aki éppen fagyizott a gyermekeivel. Szerinte helytelenek az ilyen szabályozások, mert valamiből a guberálóknak is meg kell élni. Náluk nincs maradék, de ha esetleg mégis marad, az anyósának viszi vidékre, mondta, majd nyalt egyet vélhetően puncs ízű fagyijából.
Kíváncsian vonultunk tovább a Fővám térre, ahol nagyon sokféle embert sikerült szóra bírnunk: többek között egy Romániából érkezett koldusasszonyt, pihenő munkásokat, valamint egy vidéki nénit.
Közülük talán a legérintettebb egy negyven körüli férfi volt, akit Árpádnak hívnak. Szemét napszemüveg takarta, de mikor odaléptünk hozzá, levette. Nem fukarkodott a jelzőkkel, szerinte „hülyeség” ez a rendelet. Ez ügyben neki is volt rossz tapasztala a hatósággal. Kifogásolta, hogy a gördeszkásokat, akik rongálják a márvány szegélyeket, nem küldik el, de őket, akik csak ott ülnek, elzavarják vagy beviszik a rendőrségre.
És tényleg, hazafelé mi is láttuk, hogy az egyetemisták elfekszenek a szegélyeken, és őket nem háborgatja senki…
Kép és szöveg: Lili, Pati, Mahmud, Krisz
Utolsó kommentek